Cirkusz
Fáradt a reggel, túl forró a kávém,
Cigifüst illata is sűrűbben száll még.
Nagy, álmos szemekkel az ajtóra nézek,
Ott léptél ki tegnap, s nekem megszakadt a szívem.
Sok kép az elmémben kavarogva táncol,
Emlékeim szerint bántottál párszor.
Én fejedhez vágtam, nem csak a poharat,
Ugyanúgy repültek a számból a szitokszavak.
Majd csend ült a házra, nem csengtek a falak,
Megszállta testünket a nyugodtság szava.
Könnyek az arcunkon, egy "Bocsánat!" sincsen,
Megint egy cirkusz, tőlünk ez megszokott, ingyen.
Rég elnyomott csikkek, borban áll az asztal,
Nincsen olyan dolog, ami most megvigasztal.
Kómás fejemmel csak bámulok előre,
Tudom, hogy visszajössz, addig is fogom az időre.
2020.07.30.